Jelen kormányunk 2010 óta az EU-val olyan csiki-csuki játékba kezdett, ami biztosítja Magyarország helyét a nemzetközi média világában, mint „rebellis állam, mely az EU bajszát rángatja”. Minden oldal a saját érdekeinek megfelelően értékeli ezt a kommunikációs „szellemi játékot”. Az EU ellenesek drukkolnak a magyaroknak, had fricskázzák az EU orrát, mivel ha sikerrel járnak, akkor később ez fog alapot biztosítani saját céljai eléréséhez. Az EU pártiak viszont épp ellenkezőleg, ragaszkodnak az EU által kívánatosnak tartott elvek betartásához, mivel ez teszi az EU jövőjét kiszámíthatóvá.
A választások óta eltelt időben a kormány olyan rendkívüli tempóban veri keresztül a számára fontosnak tartott döntéseket, hogy ezen tempó alapvetően lehetetlenné teszi a társadalmi egyeztetés lehetőségét. Ez nagy tévedés! A lehetetlenné teszi és a NEM KÍVÁNATOSSÁ TESZI kifejezések között alapvető különbség az igény megléte. A kormány nem is tagadta, hogy nincs is igénye a társadalmi egyeztetés akadékoskodó folyamatára. Illetve ez így nem igaz: igaz, hogy a szakember gárdák szándékos kizárásával (lásd költségvetési tanács, alkotmánybíróság kiherélése),de társadalmi konzultáció útján kérdések okos megfogalmazásával jól kommunikálható manipulációval ismét csürhévé alázta a választókat -illetve azok hozzá lojális csoportját- a saját érdekében.
Ez eddig a saját választó iránti megbecsülés teljes hiányán kívül semmi elítélendőt nem okozott, az elvakult pártkatonák nem vették észre, a „hozzácsapódottak” lemorzsolódása meg nem számít. Csinálják, hajrá! Kívántuk a sikert, mert ez a mi országunk, függetlenül az éppen regnáló hatalom színétől. A gazdasági szabadságharc címen elindult forradalmian új gazdasági filozófia kissé megnehezítette a gazdaság gépezetének alapját jelentő bankokkal és cégekkel történő együttműködést, tekintettel a politikusok „nekünk semmi nem szab határt” viselkedésére, de hát egy forradalomban ez járulékos veszteség.
Ekkor kezdődtek a –még forradalomban sem elfogadható- bajok: egyre többször látható és hallható a hatalom részéről –még Orbán Viktortól is- az egyik legelfogadhatatlanabb reakció: NEM ÉRTEM MI A BAJ! Mégpedig elég sok mindent nem értenek. Nem értik, hogy az „unortodox” gazdaságpolitika miért vezetett az állampapírok mélyrepüléséhez, a forint zuhanásához, hogyan vezetett az államadósság csökkentés az államadósság növekedéséhez, miért nem gerjeszt növekedést az egykulcsos adó és legfőképp nem értik, HOGY JÁRHATTAK EMBEREK MÉGIS ROSSZABBUL? Másik ilyen téma az „új demokrácia”. A jelenlegi kormányhatalom átalakította a demokráciákban kívánatos - az egyén jogain és állam kötelességein alapuló -alkotmányt egy az autokratikus hatalmak által megkövetelt –egyén kötelességeit és az állam jogait rögzítő- alaptörvényre, melynek szelleméhez szervesen illesztette a szabadságjogokat alapvetően meghatározó törvényeket: média törvények, választási törvények, egyházi törvények, büntetőjogi törvények, szociális törvények stb. Ezen paradigmaváltás lebonyolítása után nemzetközi szakmai és média felháborodás csapott fel a jogok és kötelességek ilyetén átalakítása miatt. S itt áll újra a kormány a klasszikus, már-már megszokott állapotban: NEM ÉRTEM MI A BAJOTOK!
Teszem hozzá, mikor az ember lebukik valami hátsó szándék végrehajtása közben, sokszor használja az „eljátszom a hülyét” módszert, nade állami szinten?
Még mindig nincs ezzel semmi baj, ezt választottuk, 2/3 felhatalmazás, szuverenitás, blablabla…. , ha ezen új rendszert a gazdasági szuverenitás fenntartásával finanszírozni, üzemeltetni tudjuk, hajrá ezek szerint ez a jó út, a többi meg lesheti a tutit.
Igenám, csak beütött a krach. Finanszírozhatatlan állampapír kamatok, gazdasági megtorpanás, leminősítés, nem az euroval szinkron, hanem minden környező országhoz képest is fokozott valuta leértékelődés, álamcsőd (már csak egy L van) kilátás.
Na ekkor jött a kokik, sallerek és kipaterolás után a pillanat, mikor vissza kellett állnunk az EU és IMF ajtajába. Mintha mi-sem történt volna, faarccal, vastag bőrrel, tettetve a szűzlányt, győztesen.
Ám az EU nem ilyen könnyen felejt. Nem felejti el, mikor hülyére veszik, nem felejti el a kommunikációs megalázást és legfőképp nem felejti a TETTEKET! Tudniillik a jelenlegi hatalom ezen jog-kötelesség cserét mint társadalompolitikai mind gazdasági téren saját meggyőződésből, saját akaratából, belső normáinak indíttatásából cselekedte, csak saját maga - minden más politikai, szakmai és társadalmi konszenzus figyelmen kívül hagyásával – döntött a törvénykezési kényszerről. A demokrácia konszenzusokon alapuló működésére sem türelme, sem szándéka, sem erkölcsi kötelességérzete nem volt tapasztalható. Legjobban jellemző momentum talán a 4-6 ember által írt alaptörvény. Orbán Viktor saját szavait idézve: „csak az erőt fogadjuk el”. Márpedig ez nem működési mód, hanem VILÁGNÉZETI HITVALLÁS!
A magyar politikai vezetés részéről jele sincs az elindított folyamatok és azok végrehajtási módjának megbánásának, valódi revideálásának, azt tökéletesnek, mitöbb követendőnek tartja. Az EU tudja –Martin Shultz ki is mondta: „ nem hülyék az EU szakemberei”-, hogy a most játszódó kommunikációs játék valójában a
„PÉNZÉRT TÖRTÉNŐ ÁTMENETI MEGHUNYÁSZKODÁS”!
(meghunyászkodás jelentése: lealacsonyító viselkedés, mely álságos, nem őszinteségen alapuló megalázkodás)
Ugyanis a kormány tudatosan semmit nem hajlandó elárulni jövőbeni terveiről, gazdasági, társadalompolitikai céljairól, továbbra is kettős kommunikációs játékot űz. A jövőbeli szándékot megfogalmazó mondat pontosan kerek-perec leírva így hangzik:
„majd meglátjuk (meglátjátok), miután megkaptuk a pénzt”
Ehelyett bedobnak a köztudatba egy klasszikus pozitív kifejezést: KONSZOLIDÁCIÓ
Ismét elvi ismereteik teljes hiányáról adnak tanúbizonyságot, - vagy ami rosszabb, szándékosan tettetik a hülyét- mikor azt gondolják, hogy annak megvalósítása frázisok útján kerül megvalósításra. Tudniillik a konszolidáció megintcsak egy megegyezésen alapuló, mindkét fél megelégedésére szolgáló, az élet nyugodt mederben folyását szolgáló folyamat.
Ha én leszedem a szomszéd almáját és azt „ácsi, ez már megtörtént, spongyát rá” felkiáltással rögzítem, az nem konszolidáció. Az a sunyiság cinizmussal történő leplezése, ha pedig azt hiszem, hogy ő nem veszi észre, hogy hülyét csinálok belőle, az pedig arcátlanság.
Márpedig ilyen világszemléletű kormánytól, melynek propagandájában a hibáztunk, megbántuk, beismerjük, belátjuk, kíváncsiak vagyunk a más nézetűek véleményére, fogjunk össze az ellenzékkel, talán nem nekünk volt igazunk, pártállástól független szakember, stb kifejezés még kommunikáció szintjén is nemkívánatos –sőt elítélendő bűn- , a valódi konszolidáció igénye óvatosan fogalmazva is kétséges.
Amennyiben az EU belemegy a játékba és hülyének tetteti magát, azzal ezen folyamat továbbvitelének támogatását mondja ki.
S itt érünk el az EU és a magyar politikai elit közötti politikai és média hercehurca lényegéhez:
Az EU nem támogatja, nem támogathatja ezen képmutató, az autokráciát célként tekintő –saját törekvéseinek, elveinek ellentmondó- átalakítási kísérletet, hiszen ezzel egyértelműen bizonyítaná tehetetlenségét az általa nem kívánatos folyamatokkal szemben, lovat adva minden olyan törekvésnek, mely az EU elveinek, erejének „szétcincálását” célozza. Innen nincs visszaút, hiszen minden EU ellenes erő erre a precedensre hivatkozva hajtana végre egyre szélsőségesebb EU ellenes átalakításokat az EU-N BELÜL!
Kiforgathatóvá válnának, felmorzsolódnának olyan érinthetetlen alapfogalmak, mint szerződés, adóbiztonság, visszamenőleges adó és jogalkotás tilalma, társadalmi szerződés, konszenzus, tisztességes parlamenti munkához való jog, erkölcs, igazságosság, társadalmi szolidaritás, felelősségvállalás, történelmi korrektség, egyenlőség, belátás. E fogalmak Magyarországon már napjainkban is teljesen átalakultak oly demagóg módon, hogy a jelenlegi hatalom – hihetetlen alpári, erkölcstelen és elfogadhatatlanul cinikus módon, a magyar emberek büszkeségét sárba tiporva- még a húsz évvel ezelőtti demokratikus átalakulás megtörténtének is nekiugrik, azt kétségbe vonja.
Itt tartunk most. Patthelyzet, melyben az őszinte meggyőződésen alapuló együttműködési szándék hiányában az előre mutató elmozdulás szinte lehetetlen. Ki tudja legyőzni a másikat. Ez a filozófia soha nem vezetett tartós békéhez, inkább a bosszú és reváns magját hinti el, mely megmérgezi a hosszútávú békés fejlődés lehetőségét.
Amíg az együttműködésen alapuló világnézet nem lesz uralkodó hitvallás az épp regnáló hatalom számára, addig mindig megosztott lesz társadalmunk: lesznek győztesek és vesztesek, de mindketten a MAGYAROK! Ha ez a cél, akkor jó úton járnak. Hogy képesek-e megváltozni? A remény hal meg utoljára.
Viszont felhívnám a jelen politikai hatalom figyelmét a több évszázados igazságra:
CSAK AZ JÓ ÜZLET, AMELY MINDKÉT FÉLNEK JÓ ÜZLET!
