Döntés születik az EU részéről, hogy a kohéziós alapból „járó” pénzt felcímkézett „adható” pénzzé minősítik át.
Ennyi történt, s kormányunk idegességében vad koncepciós perezésbe kezdett.
Meglepődtek, pedig épp kormányfőnk mondta: csak az erőből értünk.
Felháborodásuk nehezen érthető, hiszen csak a saját fegyverüket fordították ellenük. A média törvény tökéletesen ugyanezt ködös véleményezésen alapuló „pénz alapú” öncenzúrát honosította meg. Megbüntetlek, hogy belegebedsz, ha nem úgy teszed a dolgod, ahogy nekem tetszik és akkor csapok le amikor én akarok.
Az EU nagyon nehezen tudta volna folytatni a konstruktív párbeszédet, mikor az alapvető fogalmakban is értetlenséget tettetett a magyar kormány: a hiány 3%- vagy 6,5%. Azt gondolhatná a hétköznapi ember, hogy ha ez nem egyszerű, akkor semmi.
Vezetésünknek sikerült ebben is különvéleményre helyezkedni.
Egyszerű példabeszéd: ha nekem egy barátom úgy meséli el, hogy a hónapban a gyerek malacperselyének összetörésével és einstandolásával kijött a család a fizetésből és ez az Ő SIKERE, akkor azt mondom EZ HÜLYE!
Ha gazdaságilag sikeresnek nevezi valaki azt az évet, melyben kiváltja a még nem lejárt életbiztosítását és úgy jön ki nullára, az HÜLYE!
Az az ember, akinek a bankja tájékoztatást küld, hogy –tekintettel a nem megbízható pénzügyi helyzetére- lecsökkenti, esetleg megszünteti a hitelkeretét és ezt sikerként hirdeti, az HÜLYE!
Márpedig a magyar kormány ezt szemrebbenés nélkül megpróbálja –legalábbis- kommunikációs szinten eladni.
Az EU-val történő együttműködés fokozásaként az EU-t lehülyézzük, a bankokkal való kapcsolat javítása jegyében a bankokat lehülyézzük, sőt összeesküvéssel vádoljuk, a belpolitikai konszolidáció jegyében pedig a pofátlanság tetejeként nem átallja a kormány az eléggé végletes „hazaáruló” megnevezést használni bárkire, aki nem azt mondja, amit a hivatalos hatalom.
Az EU viselkedése kívülről elemezve érthető: amennyiben engedélyt ad az IMF –nek a kedvezményes hitel megadására, ezzel végeredményben –megmentve azt- áldását adja a magyar kormány gazdaságpolitikájára. Továbbgondolva, mivel támogatásáról biztosítja az ilyen „unortodox” gazdaságpolitikát, ezzel az az EU tagjai számára követendő példaként szolgálhat.
Van viszont egy bibi: ha minden tagország ezt tenné, akkor –Magyarország analógiáját követve- pár hónap múlva mindenki ugyanígy állna az IMF ajtajában kuncsorogva. Magyarul az EU csődbe menne, az euro vérrel verejtékkel megszerzett stabilitása füstbe menne.
Mivel az EU szerveibe delegált embereknek pont az a dolguk, hogy vigyázzanak az EU stabilitására, MEGELŐZZENEK minden folyamatot, mely veszélybe sodorja a stabilitást, sértődés ide vagy oda, nem támogatják, nem támogathatják azt a gazdasági ámokfutást, amit a magyar gazdasági vezetés nagyképűen „unortodox”-nak nevez.
Sajnálatos módon egyre messzebb kerülünk minden téren rendszerváltó eleink alapértékeitől, de legnagyobb sajnálatomra már olyan alapfogalmakban sem értünk egyet az EU-val sem, mint a siker, növekedés, csökkenés, kötelező, jár, jut, kell, adható, nem, igen, 1,2,3,4…….
Legyünk őszinték: így nehéz tárgyalni.
A számokkal való varázslás mindkét kormányzó pártnak benne van az eszköztárában. Nem kellett félteni egy kis számmisztikától az MSZP kormányt sem. A különbség viszont alapvető: a játékszabály tisztelete.
Kis példa vezérünk kedvenc sportjából a fociból: az MSZP is vette le kézzel a labdát, de mikor lebukott, sorfalat állított a szabadrúgáshoz. A FIDESZ ezzel szemben kezezés esetén kijelenti, hogy mostantól így focizunk…
A probléma ezzel az, hogy a FIFA-t nem mi fizetjük….Max kizárnak a VB-ből….
Számomra a legfájdalmasabb az Európában mindtöbbet elhangzó sommás kijelentés: EZEK A MAGYAROK FUTÓBOLONDOK! Az fáj igazán, hogy ebbe engem is belevesznek. Itt válik égetővé az ellenzék felelőssége, feladata: JELEZZE, HOGY NEM MINDEN MAGYAR FUTÓBOLOND! Ezzel még adósok…
