Akar-e a Magyar kormány IMF megállapodást, vagy sem? Mindenki ezt a kérdést teszi fel és válaszolja meg pártállásától vagy szakmai meggyőződésétől, érdekétől függően.
Az alapvető –mindenki egyöntetű véleménye is ez- szükség van a megállapodásra a magyar pénzügyi stabilitás érdekében. Tehát leszögezhető, hogy ez az alapvető cél: a pénzügyi stabilitás.
A magyar forint értékének stabilitására –mivel a gazdaság fundamentuma nagyjából erős- veszélyt leginkább a pénzpiacok viselkedése, esetleges spekulációs támadások jelentik.
Ennek legegyszerűbb, legalpáribb, legkevesebb észmunkát kívánó módja az IMF kölcsön. Cserébe viszont - a hitel szükségességétől függően- csökken a kormány mozgástere, úgymond az IMF szab néhány feltételt, melyek általában a regnáló kormányok népszerűségét felmorzsolják. Természetes, hiszen az IMF a számok nyelvén szól, míg ezt a kormányoknak lefordítani az emberek nyelvére és elfogadtatni …– hát ez nem érdekli a pénzembereket.
Az Orbán kormány más utat választott s ez sok „klasszikusan egyszerű” közgazdásznál kicsapta a biztosítékot. Pedig van ráció a törekvésben, csak kicsit figyelni és értelmezni kell.
Mint fentebb leírtam, a forint stabilitása a pénzpiacoktól függ. A piacok mozgása pedig a várható események elemzésén. Erősödésre, gyengülésre játszanak a piacok, próbálják a folyamatokból kiolvasni a jövőt. Ezt a jövőbe látást zavarja össze a kormány a tárgyalások tudatos irányításával. Tudniillik ha nincs kiszámítható –vagy legalábbis nagy valószínűséggel megjósolható- tendencia, a pénzvilág nem mozdul, hisz akár felfelé akár lefelé mozgásra tenné a pénzét (spekulál), nem kiszámítható, magyarul elfogadhatatlan kockázatot vállal.
Ezt ismerte fel a kormány és tehetségéhez mérten él vele és kiaknázza.
A kormány az Eu-val történő egyezkedésekben mindig enged kicsit, de néhány IGEN-NEM kérdésben lecövekeli magát. Ha az elérendő szituációt nem ismerjük, akkor mindez „bunkó kekeckedésnek” tűnhet, ha viszont mögé nézünk, érthetővé válik. A kormány célja, hogy a tárgyalások során az összes olyan kérdésben megállapodjon az EU-val, melyek kenősek, nincs egyértelmű megoldása, kompromisszumokkal le lehet zárni úgy, hogy egyik fel sem győz sem veszít. FONTOS! Eközben figyelni kell a tárgyalások folyamatosságára, hogy a bizonytalan status quo-t fenntartva a pénzpiacok béna kacsaként ne mozduljanak.
A tárgyalások –kormány által kívánatos- kimenetele az a páratlanul előnyös helyzet, melyben az eredmény:
Mindenben megegyeztünk, de van 1-2 IGEN-NEM kérdés, melynek teljesítése esetén Magyarország megkapja az IMF hitelt.
Ilyen például a jegybankelnök fizetése. Megadja vagy nem adja meg a kormány! 15 perc alatt eldönthető, közölhető, kész, vége slussz-passz, jöhet a pénz.
Gondoljuk végig ezt a helyzetet: a pénzpiacok semerre nem tudnak mozdulni, hiszen a kormány kb 18 perc alatt –lásd fentebb ennyi idő kell a tárgyalások lezárásához- bármely spekulációs törekvést botrányos buktába taszíthat kedve szerint, melyet semmilyen pénzpiaci szereplő nem vállal fel.
Grandiózus koponyára valló terv, s ha sikerül, az Orbán kormány megcsinálja azt a trükköt, hogy a forintnak az IMF hitel nélkül olyan stabilitást biztosít, mintha megkötöttük volna a megállapodást. Stabil lesz a forint, mégsem kell eltűrni az IMF kotnyeleskedését. Így érthető, miért szaladgál az IMF-hez –látszólag feleslegesen- Fellegi. Próbálja kikutatni, van-e elég pénz és igyekszik rögzíteni, hogy a szükséges pénz egy esetleges megállapodás létrejötte esetén mindig, biztonságosan rendelkezésre álljon!
A terv briliáns, csak az a fránya külvilág ne lenne. Merthogy minden tervnek vannak buktatói:
- EU bejelenti, hogy a tárgyalásokat határozott –egy spekulációs tranzakció és annak „beéréséhez” szükséges időnél hosszabb- időre felfüggeszti
- Spanyolország –vagy bármely más ország – buktája esetén kiürül a kassza
- Spanyolország –vagy bármely más ország – buktája esetén nem ér rá velünk „tárgyalni” az EU
Ezen esetek mindegyikében az „azonnali megállapodás” és azt követő pénzutalás meghiúsul, a forint védtelenné válik a spekulációval szemben. Ezért van az az átlagember számára érthetetlen ijedtség, valahányszor egy EU országról kiderül, hogy „megdőlni látszik”. A „Mi köze ennek a forinthoz?” kérdésre így kapjuk meg az értelmes választ.
Kissé hazárdőr, de logikus kormánystratégia. Más kérdés, hogy e nagyon féltve őrzött mozgásterét mire használja a kormány…
